Miért hívjuk szatírnak a szatírt? Igaz-e, hogy a szatírok egy részeges, kicsapongó nép volt?
A szatírok képzelt lények, a görög mitológiában Dionüszosz félig ember, deréktól lefelé pedig kecske alakú kísérői voltak. Törzsük, a karjuk és az arcuk emberformájú roppant szőrős volt. A homlokukon apró szarvak voltak, füleik hegyesek, orruk kampós.
A mitológia szerint buja, részeges népség. Csapdát állítgattak a nimfáknak, kedvelték a táncot, ügyesen furulyáztak. A földművesek tisztelték őket, bárányt áldoztak nekik, és nekik ajánlották az első termést.
A legenda szerint egy thesszálliai barlangban egyszer Sulla légionáriusai elejtettek egy példányt ebből az alsóbb rangú istenségből, s odavitték vezérük elé. Tagolatlan hangokat hallatott, s olyan visszataszító volt, hogy Sulla nyomban visszavitette a vadonba.
A rómaiaknál egyébként Faun, Pán vagy Silvanus volt a nevük. A szatírok ábrázolása (hosszú haj, szakáll és farok, valamint túlméretezett, felálló pénisz) hatott a középkori ördögképre is.
A Kutató Diákok Mozgalmát Prof. Csermely Péter alapította 15 évvel ezelőtt. Az idei TUDOK legkiemelkedőbb előadásaiból, a Nagydíjas szerzők munkájának a bemutatásait olvashatják ebben a sorozatban.
A National Geographic Online játéka: rakja össze a Magazin májusi lapszámának képeit könnyű, közepes, vagy ha Ön nagyon türelmes, akkor nehéz fokozatban!
Ebben a rovatban a természet- és társadalomtudományokkal foglalkozó blogokról válogatunk heti egy-két alkalommal. Ha van ötlete, hogy honnan idézzünk, kérjük ossza meg velünk!
Korábbi számok
