„Honnan ered és mi a története a csadornak?”


A csador, más nevén hidzsáb (perzsa eredetű szó, jelentése sátor) egy viszonylag nagy, leginkább sötét színű, félkör alakúra szabott kendőszerű szövetdarab, mely a muszlim nők ruházatának kiegészítő eleme. A mohamedán országok közül is elsősorban Iránban mindennapos viselete az asszonyoknak.

A csadort viselője a test köré borítja úgy, hogy egyúttal az a fejet is eltakarja, csak az arc vagy a szemek maradnak szabadon, de alkalmanként még az egész arcot is fátyol takarhatja. A vallásos, konzervatív nők szinte kivétel nélkül fekete színű csadorban járnak, míg a fiatalok szívesen hordják a világos, esetleg mintás változatát. Viselését egyes szakmák esetében előírják, iskolákban egyenruhaként is megkövetelik, a mecsetek látogatásának ugyancsak feltétele a csador viselete.

Egyes források (El-Guindi) szerint a csador története az ókori Mezopotámiáig nyúlik vissza, ahol elsősorban az előkelő nők hordtak fátylat, mai kifejezéssel élve egyfajta státuszszimbólumként. Egy, a Kr. u. 5. századból fennmaradt domborművön jelenik meg először a fátyol használatának ábrázolása, ez azonban még nem bizonyítéka a csador viselésének. Az első hiteles ábrázolások a 18-19. századbéli európai utazók rajzaiból maradtak fenn, de a viselet elterjedése minden bizonnyal korábbra datálható.

1936-ban Reza Pahlavi sah a csador betiltása mellett döntött, ugyanis azt gondolta, hogy annak viselése szemben áll modernizációs törekvéseivel. 1979-es iráni forradalmat követően, Khomeini ajatollah hatalomra lépésével a hidzsáb használatát ismét elvárták, sőt a nőket gyakran kényszerítették is erre. A csadornak létezik egy további, világosabb színű, mintás változata is, melyet imacsadornak neveznek. Bár a csador hordása Iránban napjainkban már nem kötelező, viselője mégis megőrzi jó hírnevét és az iszlámmal szembeni áhitatát fejezi ki.