Egy Árpád-kori templomrom fénytörténete - NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG

Bár 1930-as években az Alföld legjelentősebb Árpád-kori templomromának nevezték a mai Soltszentimre határában található építészeti emléket, mára szinte teljesen a feledés homályába került. A pusztatemplom manapság Szent Imre halálának csillagászati pillanatában bekövetkező érdekes fénybevetülésével hívja fel újra a figyelmet.

Ha az ember egy pusztába vetett templomra bukkan, mely az építészeti jegyei alapján nyugodtan lehet majd ezer éves is, akkor egy pillanatra elgondolkodik. Vala itt nyüzsgő életnek kellett lenni! A középkorban az előrenyomuló török sereg szinte a földdel tette egyenlővé Vadkert-Szentimre térségét. A fölgyújtott nádfödeles házak agyagfalát néhány évtized alatt szétmosta az eső. S az maradt meg, ami időtálló, ami tömör: egy kőépület. De immár ez is boltozat nélkül élte túl a nehéz időket. Pusztába vetett rommá vált, s nem maradtak meg mások mellette, mint akik pásztorkodással foglalkoztak a vidéken. Az írott emléket fölváltotta az élőszó, az emlékezet, amely a megszentelt hely történetét továbbadta nemzedékről-nemzedékre.

A legenda szerint a ma látható szépen helyreállított templomot „maga Szent István király építette Imre fia emlékére”. Ezen közlés megértéséhez tudni kell, hogy az ifjú herceg a koronázása előtt pár nappal halt meg (1031. szeptember 2.-án), még apja életében, tehát a legenda a történelmi tények alapvető vonatkozásban nem téved. Nagyon érdekes az is, hogy egy Szent Imre titulust tartalmazó templom egy hajdani Szentimre településnek adott nevet. A hely papjának mindenképpen ismernie kellett Szent Imre történetét, de ismerte-e ugyanezt az a templom, amely nevét róla vette?

A mai ember, ha Szent Imre halálának csillagászati napján, szeptember 7.-én elzarándokol ide, akkor a késő délutáni órákban egy érdekes fényjelenségre lehet figyelmes. (Megjegyzés: a dátumeltérés a hajdani Julián-féle és a mai Gergely pápa-féle naptár eltéréséből adódik.) E román stílusú templomokat keskeny lőrésszerű ablakaik miatt sötét templombelső jellemzi. A nyugvó Nap irányából, a nyugati torony irányából csak egyetlen ilyen fénybeeresztő ablak van, melyet a szentély felől szemlélve érdekes módon egy nagyobb méretű belső ablaknyílás közepén találhatunk. De hiába láthatunk ki innen közvetlen az ég boltozatára, ha a Nap fénye nap-napot követve közvetlen jut el ide.

Majd hirtelen változás: eljön Szent Imre halálának csillagászati napja, és a kettős ablakzaton keresztül a templomtestbe bevetül a Nap közvetlen fénye egy fénysugár formájában. A korábbi sötétséget a Fény váltja fel. A „fény” a születés, a feltámadás, az élet hordozója, s hogy mindez az ifjú herceg halála napján történik, így ez nem az elmúlásunkba, hanem az örök életbe vetett hitről mesél a keresztényi logika szerint is.

Emlékeztek mások is e hely különös történetére? Az ún. „első katonai felmérés” (1782-1785) ide vonatkozó térképszelvénye „Rudera Sz:Imre”, azaz Szent Imre romjai néven említi a ma Csonka-toronynak nevezett épületmaradványt. De a legérdekesebb az egészben az, hogy amikor a Magyar Királyság teljes területére vonatkozó 965 nagyfelbontású térképszelvényéből egy országtérképet alkottak, akkor rajta „Rudera Sz:Imre” ismételten szerepelt, de a környező nagyvárosok feltüntetése az átfogó jelleg miatt elmaradt! Különös jelentősége lehetett tehát e helynek az emberek szemében.

Valamikori neves történészünk, Hóman Bálint közlése szerint jó száz évvel ezelőtt országos zarándoklat folyt itt, annak ellenére, hogy az emlékezet templomának nem volt papja, és a messziről idejövők lényegesen romosabb állapotot találtak, mint ma. Ha az ember egy kicsit is utánanéz, akkor számtalan írott emlékre bukkan, de maga az építészeti környezet is beszédes. Szinte minden megszólal. A templomnak egyetlen faragott köve van, mely a jelképek nyelvezetén a liliomos Imre hercegre utal. Imre herceg attribútuma a liliom, „ez volt a napi felajánlása a boldogságos szűznek”. S milyen érdekes, amikor az ember májusban elvetődik ide, akkor a templom előtti ősi út mentén - több mint száz méter hosszan - természetes liliomok virágzásában gyönyörködhet.

Szöveg: Péli Zoltán Gábor
Fotó: Daróczi Csaba