Kínában, akár egy rőfösboltban, centire mérik az őshonos aligátor árát. Kaposváron legalább kétezer centi krokodil él Pécsi Tibor terráriumában – ám a gyűjtemény mégsem a „hossza” miatt páratlan érték.

Néhány héttel ezelőtt kilátástalan hangulatban fordult a közvéleményhez a kaposvári belvárosban található terrárium tulajdonos-üzemeltetője. Pécsi Tibor akkor elmondta: a megszűnés határára érkezett a gyűjtemény, hiszen lassan a közüzemi számlákat sem tudja kifizetni. „S mivel a krokodilok nem kérdezik, hogy miért nem elég meleg, vagyis párzási időszakban 32 fokos a víz, vagy miért nincs megfelelően ízletes élelem, az is megfordult a fejemben, hogy az állatok túlélése érdekében a teljes gyűjteményt Dániába, Európa legnagyobb krokodil terráriumába költöztetem” – tette hozzá a National Geographic Online-nak.

Schneider kajmán pár és a terrárium vezetője

Egy koszton van a krokodil és a gyűjtő

Apropó, ízletes élelem: ahogyan a természetben, úgy a fogságban tartott állatok esetében is célszerű egyensúlyt tartani a különbözőféle húsok között. Így ideális esetben a táplálék fele hal, negyede szárnyas, másik negyede pedig emlősállat húsa kell, hogy legyen. „Tíz éve még ingyen odaadták az úgynevezett szeméthalat, vagyis a hálóba akadt kárászt, sügért. Most háromszáz forint kilója. Ugyanazt a csirkehúst eszik, amit én. Megtöbbszöröződtek az energiaárak is, miközben a belépőjegyek ára nem változott. Várható volt tehát, hogy anyagi gondok lesznek a gyűjteménnyel” – mondja Pécsi Tibor.

De térjünk vissza a krokodilok táplálkozásához: már csak azért is, mert a pincében lévő terrárium öt külön medencéjének és kifutójának „hüllőbiztos”, majd’ két centiméter vastag üvegajtajai csak etetéskor nyílnak meg. A krokodil ugyanis nem idomítható, nem szoktatható még arra sem, hogy egykedvűen tűrje az ember jelenlétét. Pécsi Tibor ennek demonstrálására – és a fotó kedvéért – kinyitja az ajtót, mire az egyik medencében lévő két kajmán, izgatott fújtatás közepette, rögtön a nyílás felé úszik. „Ha csak egy percre nyitva hagynám, biztosan kijönnének” – állítja a gyűjtő.

Cuvier törpekajmán (Paleosochus palpebrosus)

A kaposvári terrárium története 17 évvel ezelőtt kezdődött, ám a krokodilgyűjtés gondolata sokkal korábbi. Pécsi Tibor már gyermekkorában arról álmodozott, hogy ilyen hüllőket fog majd nevelni. Erdésznek tanult, ám abban a szakmában egy percig sem dolgozott, helyette beutazta a fél világot. 1989-ben tért vissza Magyarországra, egy évre rá már megnyitotta a terráriumot. „Hétköznapokon napközben, szombaton délelőtt, vasárnap délután látogatható, ami azt jelenti, hogy mindennapos elfoglaltságot ad. Túl sok ez egy magánembernek, ezért négy éve létrehoztam a Paleosochus – Krokodilokért Alapítványt. Így elméletileg pályázni is könnyebb a támogatásokért” – magyarázza.

A pályázati pénzekre pedig nagy szükség van, hiszen 2008-ban át kell építeni a pincehelységekben kialakított terráriumot. Más helyre költözik majd a több száz görög teknős, a sinaloai-, a kaliforniai-, a Campbell királysikló és a vörös gabonasikló, valamint a királypiton. Ha úgy tetszik, szükségből „profiltisztítást” kell végrehajtani, az egész terület a krokodiloké lesz, amelyek mostanra kinőtték jelenlegi territóriumukat. „Egyszer már kénytelen voltam eladni a nagytestű krokodilokat, akkor a gyűjteményt kisebbre növő példányokra cseréltem” – meséli a tulajdonos. „Ám az idő múlik és a Bolívia, Paraguay területén őshonos, a világ legkisebb krokodiljaként számon tartott Cuvier törpekajmánok (Paleosochus palpebrosus) közül az egyik hím, amely már 14 éve él itt, immár 120 centi hosszú és 15 kiló. Egyszerűen kinövik az életterüket.”

Tragédiák a terráriumban

Talán a szűk hely teszi, a múltban többször is folyt vér a terráriumban. Bár Pécsi Tibor „halálesetekként” emlegeti ezeket az eseményeket, nem látogatók, hanem krokodilok, azaz azok alfajai, kajmánok, aligátorok voltak az áldozatok. Ezek az állatok ugyanis a természetben egymástól elkülönülten élnek, csak a párzási időszakban találkoznak. Egy terráriumban azonban – legyenek bármilyen jók a körülmények –, össze vannak zárva. Talán a területüket, talán az élelmet féltik, amikor az egyik állat megöli a másikat (általában a hím a nőstényt). „A természetfilmekben mindenféle zagyvaságot igyekeznek tényként, ismeretként tálalni a nézőnek, holott a krokodilokról nagyon keveset tudunk. Igazság szerint azt sem, hogy mennyi ideig élnek. A göteborgi állatkertben egy aligátor hatvanhét évig élt, és akkor sem végelgyengülés, hanem áramütés végzett vele” – mondja a gyűjtő, aki szerint gyakran még a szakemberek sem tudják megállapítani, hogy egy krokodil valójában melyik fajhoz tartozik.

Kis görögteknősök

A jelenlegi tizenkét példány többsége is úgy került a kaposvári terráriumba, hogy az állatkertek „leselejtezték” őket. A legnagyobb így szerzett kincs egy Argentína északi részén őshonos Caiman latirostris, vagyis szélesorrú kajmán, amely véletlenül kerülhetett földrészünkre. Külön helyiségben, egyedül sütkérezik a lámpafényben a majd két méter hosszú állat, miközben a szemét le sem veszi a látogatókról. Már csak azért is egyedül van, mert Magyarországon ez az egyetlen példány és Európában is mindössze egy él rajta kívül. Mindkettő hím, ám ha külön neműek lennének, az állatvédelmi törvények értelmében már „családegyesítést” kellett volna végrehajtani.

Szintén ritkaságnak számítanak azok a Jakaré kajmánok (Caiman yacare), amelyekből mindössze ötvenhat példány él a világ állatkertjeiben. Ebből kettő a kaposvári terráriumban látható.

„Amikor akár ezeket, akár a szélesorrú kajmánt megvettem, az eladó nem tudta, mit árul. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a krokodilok pontos fajmeghatározása rendkívül nehéz, a világon alig néhányan értenek hozzá” – állítja Pécsi Tibor.

Februárig biztos a haladék

Bár néhány héttel ezelőtt a megsemmisülés határára sodródott a kaposvári terrárium, most biztatóbbnak tűnik a jövő. A polgármesteri hivatal egyszeri gyorssegélyt juttatott az alapítványnak, majd nemrégiben a város polgármestere örökbefogadott egy törpekajmánt. Az állatok természetesen a helyükön maradtak, azonban az örökbefogadási díjból ki lehetett fizetni a közüzemi számlákat. Közben mások is jelentkeztek örökbefogadásra – és attól sem kell tartani, hogy elfogynának az örökbe fogadható állatok, hiszen egy-egy krokodilnak több támogatója is lehet. Ráadásul Kaposvár városa ígéretet tett, hogy 2008-tól közösen segítik a bemutatóhely finanszírozását.

A szerződéseket februárban írják majd alá, s ezzel egy időre biztosan fennmaradhat Magyarország ritkaságszámba menő krokodilgyűjteménye.

Schneider törpekajmán hím (Paleoschus trigonatus)

Szöveg és fotó: Kovács Olivér