A magyar néprajz első rendes egyetemi tanára, a tudományterület egyik úttörője, a népi írók előfutára, Györffy István 120 évvel ezelőtt született.


A híres etnográfus, Györffy István Karcagon született, 1884. február 11-én. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte. 1909-től a Magyar Nemzeti Múzeum gyakornoka. 1910-ben szerzett bölcsész doktorátust Kolozsváron, két év múlva "múzeumi segédőr" lett. 1918-ban viszont már múzeumi igazgató-őrré nevezték ki.

1917-ben a moldvai csángók szokásait kutatta, majd egy évvel később részt vett egy kisázsiai expedícióban, amelynek útja sajnos azonban félbeszakadt. 1926-tól kezdett tanítani egyetemen, a közgazdaságtudományi karon Kelet-Európa néprajzát adta elő. 1929-tól magántanár. Egy év múlva előadó a budapesti tudományegyetemen. 1932-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1934-től pedig a néprajz első rendes tanára. Négy év múlva a Táj- és Népkutató Központ vezetője.

Az anyagi kultúrával, majd egyre szélesebb körű településtörténettel kezdett foglalkozni. Kiemelkedő eredménye az európai környezetben sajátosan magyar kétbeltelkű, szálláskertes településtípus felfedezése a modern kutatás számára. Foglalkozott a kunság néprajzi problémáival, különböző néprajzi csoportok kialakulásának körülményeivel (hajdúk, matyók). A népviselet és népművészet körében végzett kutatásai kiemelkedő, módszerében példamutató monográfiává értek.

Vizsgálta az újkori magyar szórványtelepüléseket. Tudományos szervező és nevelő munkásságával hozzájárult a maqgyar néprajzi kutatás európai szintre emeléséhez. A népélet szépirodalmi leírásával bizonyos fokig a népi írók falukutató irodalmának volt az előfutára. Róla nevezték el később a baloldali parasztfiatalok Györffy-kollégiumát (1940).

A neves tudós Budapesten hunyt el 1939. október harmadikán.