A skizofrénia diagnózisát jelenleg a pszichiátriai tünetek alapján állítják fel, így relatíve nagy a szubjektív hibalehetőség. A Yale Egyetem kutatói szerint a hallásért felelős agyi terület vizsgálata alapján nagyobb valószínűséggel felállítható a diagnózis.


A téveszmékkel és hallucinációkkal járó elmebetegség, a skizofrénia diagnózisát jelenleg a pszichiátriai tünetek alapján állítják fel, így viszonylag nagy a szubjektív hibalehetőség.

Korábbi kutatási eredmények alapján ismeretes, hogy a betegség a nagyagykéreg egyes területeinek strukturális és funkcionális változásaival jár, azonban ezek kimutatására eddig nem volt lehetőség.

Azt is felismerték, hogy a hallásért felelős kérgi terület, különösképpen a gyrus temporalis superior (felső halántéki agytekervény) jelentősen sorvad skizofrénia esetén, és a terület megkisebbedésének mértéke arányos az auditív hallucinációk és a formális gondolkodási rendellenességek súlyosságával.

Ezek az anatómiai eltérések azonban nem alkalmazhatók diagnózisalkotásra, mivel átfedés van az egészségeseknél és a betegeknél kapott eredmények között.

Mintázatváltozás

A Yale Egyetem kutatói, dr. Godfrey Pearlson vezetésével kvantitatív (mennyiségi) strukturális mágnesrezonanciás vizsgálatok (qsMRI) során megállapították, hogy a gyrus temporalis superior területének nem csupán mérete, hanem mintázata is megváltozik skizofrénia esetén.

Ez a mintázatváltozás alkalmazható diagnózisalkotásra, mivel az összesen 25 egészséges és 25 beteg vizsgálata során 94 százalékos valószínűséggel lehetett a qsMRI felvételek alapján megállapítani a betegség tényét.

Az eljárás széles körű bevezetésével várhatóan ki lehet majd küszöbölni a sokszor igen súlyos elmebetegségekkel kapcsolatos diagnosztikai tévedéseket.