1846. szeptember 23-án fedezték fel a Neptunuszt, a Naprendszer nyolcadik bolygóját. A felfedezés körülményei azonban máig vitatottak.


A Neptunusz – amely az Uránuszhoz, a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonlóan a nagybolygókhoz tartozik – felfedezése sajátos tudománytörténeti érdekességekre, illetve visszaélésekre derít fényt. A bolygót először két német asztronómus, Johann Gottfried Galle és Heinrich d’Arrest regisztrálta.

A német csillagászok egy francia tudós, Urbain Le Verrier útmutatását követték 1846-ban. A francia csillagász 1846-ban az Uránusz keringési rendellenességeiből olyan pontosan határozta meg a zavar okaként feltételezett Neptunusz bolygó égi helyét, hogy ennek alapján Johann Galle német csillagász 1846. szeptember 23-án mindössze félórás kereséssel, a jelzett helytől 1 fok távolságra az új bolygót meg is találta – írja Válas György magyar fizikus saját honlapján.

Le Verrier és Galle felfedezése után hoztak nyilvánosságra az angol csillagászok olyan dokumentumokat, amelyek szerint John Couch Adams angol matematikus már 1845 szeptemberében megadta a Neptunusz égi helyét, mindössze fél foknyira a Le Verrier megjelölte koordinátáktól. A dokumentumok nyomán Le Verrier kénytelen volt lemondani a felfedezés elsőbbségéről.

Több mint másfél évszázad elteltével mostanra sikerült fellelni az Adams állítólagos elsőbbségét bizonyító, és később elveszettnek mondott dokumentumokat. Ezek több évtizedes tanulmányozása nyomán kiderült, hogy annak idején a dokumentumokból csak tendenciózusan kiválasztott részleteket tettek közzé az angolok. Valójában Adams sohasem adott olyan pontos koordinátákat, amelyek alapján a bolygót meg lehetett volna találni. Ezért volt hiábavaló az angol csillagászok hathetes kereső munkája a tőle kapott adatok alapján – írja Válas György.

Mindehhez hozzátehetjük: Le Verrier nem akarta az angolokat megfosztani a felfedezés örömétől: amikor téziseit másokkal is megosztotta a Neptunusz esetleges létezéséről, előbb angol csillagvizsgálókhoz fordult, ám hiába kérte meg James Challis professzort a cambridge-i egyetemen, ő képtelen volt 1846 júliusától kezdve a Neptunusz észlelésére. (Challishoz hasonlóan egyébként John Cough Adams is Cambridge-ben volt matematikus. Aligha valószínű tehát, hogy Le Verrier éppen ahhoz az egyetemhez fordult volna segítségért, amelynek egy másik tudósától plagizálta az ötletet…)

Challis sikertelen vizsgálatai közben Le Verrier Berlinből kapott segítséget: az ottani obszervatórium kutatói, Galle és d’Arrest 1846. szeptember 23-án észlelték az addig „láthatatlan” bolygót. A Neptunusz fénye egyébként olyan gyenge, hogy szabad szemmel nem lehet észrevenni, és mint láttuk, távcsővel sem könnyű azonosítani a bolygót.

Érdekesség, hogy a francia, a német és az angol tudósok XIX. századi perpatvara előtt, 1612-ben az olasz Galilei valószínűleg már felfedezte a Neptunuszt, és meg is látta a bolygót. Ő azonban egy csillagnak vélte akkor az égitestet. Sajátos, hogy Galilei ekkor nem gondolt arra, hogy a Naprendszer részét alkotó objektumra bukkant, hiszen akkori megfigyelései nem a csillagokra, hanem a Jupiter bolygóra irányultak.