Egy több ezer csontvázon végzett horvát vizsgálat igazolta, hogy daganatos megbetegedések az elmúlt évszázadig csak elvétve fordultak elő.


Dr. Mario Slaus, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia kutatója több mint 3000 csontvázat vizsgált meg neoplazmák, azaz szabályozatlan, abnormális szövetszaporulatok nyomait keresve.

Az akadémia csontvázgyűjteményében a legrégebbi lelet az i.e. 5300-as évekből, a legfiatalabb az i.sz. 19. századból származik, és mindegyik Horvátország területén került felfedezésre.

A csontvázak tulajdonosai közül a legifjabb 3-4, míg a legidősebb 50-60 éves korában halálozott el, átlagéletkoruk a halál beálltakor 35,6 év volt.

Dr. Slaus összesen négy esetben fedezett fel neoplazmára, vagyis daganatra utaló jelet, ezek mindegyike jóindulatú csontrendszeri tumor volt, amelyeknél nem állt fenn a rosszindulatúvá – és potenciálisan halálossá – válás lehetősége. Csontáttétet egyetlen esetben sem tapasztalt.

A csontrendszerben azok a daganatok ismerhetők fel, melyek vagy ott keletkeznek, vagy oda adnak áttétet. A primer (elsődleges) csontdaganatok nagyon ritkák, az összes daganatoknak mindössze 0,5-1 százalékát teszik ki. Ennél 40-50-szer gyakrabban fordulnak elő áttéti daganatok, melyek az esetek többségében emlő-, tüdő-, vese- vagy prosztatarákból származnak.

Valószínű tehát, hogy a kutató nem ismert fel minden daganatos esetet, hiszen a megbetegedések egy része nem hagy nyomot a csontokon. A statisztikák azonban ennek tudatában is meglepőek.

Miért úszták meg?

Mi lehet az oka annak, hogy a mai embert szüntelenül fenyegető rák elkerülte az ősöket? Hiszen napjainkban a fejlett országokban a daganatos betegségek képviselik a második leggyakoribb halálokot (az első helyen a szív-érrendszeri megbetegedések állnak).

Dr. Slaus szerint ennek több oka is van. A legfontosabb ezek közül, hogy a daganatos megbetegedések jellemzően idősebb korban jelentkeznek – a betegek 65 százaléka 65 évesnél idősebb – a vizsgált csontmaradványok pedig ennél fiatalabb korban elhalálozott emberekhez tartoztak.

A daganatok többsége az élet folyamán felhalmozódott genetikai károsodás eredményeképp alakul ki, amelyhez életmódbeli, környezeti hatások is hozzájárulnak. Ennél jóval ritkábbak a gyermek- vagy fiatal felnőttkorban jelentkező daganatos megbetegedések, melyek hátterében öröklött, veleszületett genetikai hiba áll.

Lepra helyett tüdőrák

A XX. század első harmadáig a fejlett országokban is a fertőző betegségek álltak a leggyakoribb halálokok listájának az élén. És valóban, a vizsgált csontvázak jelentős részén volt szifilisz, tuberkulózis illetve lepra felismerhető.

Az antibiotikumok felfedezésével ez a tendencia változott, mára már a fertőzések a nyolcadik helyre szorultak vissza, az emberi élettartam jelentősen meghosszabbodott. Így tehát megérjük azt az életkort, amikor a daganatos betegségek kialakulása a legvalószínűbb.

Egy másik ok, hogy a daganatos halálozások mintegy 30 százalékáért felelőssé tehető dohányzás csak a XIX. század végén, a tömegméretű cigarettagyártás kezdetével vált olyan elterjedtté, mint amilyen napjainkban. Az elhízás és a környezeti sugárzás kisebb mértékben ugyan, de szintén felelős a rák gyakoribb kialakulásáért.