Diplomáciai konfliktus, törölt weboldalak, átírt kínai tankönyvek – április óta ez jellemzi az egyre inkább elmérgesedő kínai - dél-koreai kapcsolatokat. Szerdától a kínai külügyminisztérium honlapa szerint Dél-Korea története 1945-ben keződött. A többit törölték. Lehet, hogy épp a kitörölt múlt segít a két Korea egyesülésében?


A konfliktus egy olyan aktussal kezdődött, aminek még mindenki egyöntetűen örült: az UNESCO a közelmúltban a világörökség részévé nyilvánította azokat a síremlékeket, melyek az egykori Koguryo-királyságból (Kr.e. 37 - Kr.u. 668) maradtak fenn.

A Kr.u. 1. és 7. század között a Koreai-félszigeten három nagyobb királyság alakult ki: a Baekje, a Silla és a Koguryo. A Koguryo királyság a mai kínai - észak-koreai határ mentén helyezkedett el, amelyet a kínai Tang dinasztiával szövetkező Silla birodalom Kr.u. 668-ban foglalt el.

Noha a Koguryo királyság mindmáig a koreai, elsősorban is a dél-koreai identitás szerves részét képezi, a kínaiak részeben erre a hódításra hivatkozva állítják: Koguryo mindössze egy kínai provincia volt a történelemben, azaz nem is a koreai történelem része, hanem a kínaié.

Koguryo a világörökség része lesz

Kína egy ideje már finoman szólva is ignorálja a koreaiak nemzeti identitását, mint azt a legutóbbi eset is híven tükrözi. A kínai külügyminisztérium honlapjáról a Dél-Korea történetével foglalkozó bevezető részt teljes egészében törölték, így a koreai történelem a lassan kapitalizálódó ázsiai nagyhatalom szerint egészen pontosan 1945-ben kezdődött.

Az ügy 2001-ben kezdődött: az energiabehozatalában szinte teljes egészében Kína-függő Észak-Korea ekkor jelezte, hogy a Koguryo-királyság korából fennmaradt felbecsülhetetlen értékű sírokat fel kívánta vetetni az UNESCO világörökségének listájára. Kína válaszul 2002 elején egy nagyszabású, államilag finanszírozott projektet indított el, Észak-Kelet Ázsia címmel. A 2,2 milliós költségvetésű kutatás célja nem titkoltan az volt, hogy Észak-Korea csöndes asszisztálása mellett bebizonyítsa: a ma már világörökség részéhez tartozó Koguryo-sírok valójában kínai emlékek.

A kutatások eredményei ugyan előre prognosztizálhatóak voltak, Szöul mégis akkor lepődött meg először igazán, amikor idén áprilisban a hivatalos kínai honlapok Koreával foglalkozó részeiről egyszerűen eltűntek a Koguryo-ra vonatkozó mondatok. Kivételt ezalól - minden valószínűség szerint a kínai hatóságok nem kis bosszúságára - a két legnagyobb kínai website a sohu.com illetve a sina.com jelentette.

A 2005-re tervezett középiskolai és felsőoktatási tankönyvekkel azonban már nem bánt ilyen elnézően a kínai adminisztráció. Ezekben ugyanis egyértelműen azt irányozták elő, hogy a Koguryo-királyságot, mint a nagy kínai borodalom egyik provinciáját kell bemutatni.


Az első dél-koreai reakció: vigyázat, vizsgálódunk!

Dél-Korea már ekkor határozott diplomáciai lépések megtételével fenyegette a lakosságszámát tekintve nála kb. 25-ször nagyobb Kínát. Kedden azonban még komolyabb inzultus érte a kínai külügyminisztérium honlapjára látogatókat: ekkortól ugyanis már nemcsak a Koguryo-királyságra vonatkozó adatok hiányoztak a tárca Dél-Koreát bemutató írásaiból, hanem szinte a teljes koreai történelem. A kínai külügyminisztérium legutóbbi álláspontja szerint Korea története csak 1945 után kezdődött.

A konfliktus hullámai így nemhogy elcsitultak volna, hanem még jobban felkorbácsolódtak. Szerdán már a dél-koreai egységfront is kialakult Kínával szemben: az ellenzéki Nemzeti Pártot követően a hét közepén már a dél-koreai miniszterelnök is vizsgálóbizottság kiküldését tervezi, amelynek célja az lenne, hogy megállapítsa, mennyiben torzítják el a kínaiak Dél-Korea történelmét a most kiadandó történelemkönyvekben.

Dél-Koreának persze nem lesz könnyű dolga, hiszen ellentétben a Japánnal hasonló okokból kialakult konfliktussal, amikor is csupán egy középiskolai tankönyvben negligálták a koreaiak Krisztus utáni történelmét, itt most a milliárdos népességű Kína összes tankönyvéről van szó. Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy nemcsak Észak-Korea függ jelentős mértékben Kínától, hanem Szöul is. A dél-koreai gazdasági növekedés jelentős részét kitevő export 20 százaléka ugyanis éppen Kínában irányul.


Egységben az erő: észak és dél a Nagy Testvér ellen?

Mindennek ellenére úgy tűnik, hogy a Kínához képest parányi Dél-Korea lakosságának fontosabb nemzeti öntudatuk megtartása, mint az anyagi biztonság. Ezt nemcsak a már fentebb is említett dél-koreai egységfront tanúsítja, hanem az is, hogy a szöuli parlamentben komolyan fontolgatják egy koreai-koreai interparlamentáris bizottság összehívását.

Sok szöuli képviselő szerint, a nem éppen baráti viszonyt ápoló két Korea létérdeke lenne ennek a bizottságnak a létrehozása, mivel ha Phenjan Kína mögé sorakozik fel a Koguryo-kérdésben, akkor a koreai identitás igen komoly vérveszteségeket szenvedhet. Optimista koreai és pesszimista kínai vélemények szerint ugyanis a történelem nyújthatja a legfontosabb segítséget az ázsiai nagyhatalom által olyannyira félt koreai egyesülés számára, hiszen a közös koreai örökség, a közös múlt még mindig inkább összeköti a két Koreát, mintsem szétválasztaná.

Hogy Phenjan a szorongatott helyzetben hova áll, az egyelőre kérdés. Az UNESCO diplomatikusan döntött, amikor a javarészt Észak-Koreában, de kisebb részt Kínában található sírokat Kína és Észak-Korea is felvehette a világörökségi listájába – természetesen elismerve, hogy a leletek jelentős része Észak-Koreában van.

Komolyabb gondot okoz a jelentősebb internetes honlapoknak a kérdés eldöntése: a yahoo.com, és a jelentősebb internetes enciklopédiák, mint a dictionary.com vagy a bartleby.com ugyanúgy kínai provinciának tekintik a koreai identitás központi elemének számító Koguryo-t, mint ahogy az egyik legnagyobb angolnyelvű szótár, a the American Heritage English Dictionary. A tiltakozási hullám persze itt sem maradt el, de hogy mi lesz az eredménye, azt egyelőre nem lehet tudni.