„Hogyan oldják meg a fogkrémgyártók, hogy bárhol nyomjuk meg a tubust, egyenletesen csíkos paszta jön ki belőle?”


A csíkos fogkrémek Magyarországon is igen népszerűek. Megfigyelhetjük, hogy csík és csík között is nagy eltérés van: az egyik fogkrém két vagy három különböző színű, egyforma szélességű sávból áll, a másikban a fehér „főcsík” felszínén húzódnak egyenlő távolságban a piros vagy egyéb színű sávok. Ennél bonyolultabb mintázatok is megfigyelhetők, gyártástechnológiailag azonban ez a két alaptípus.

A két vagy több egyforma szélességű csíkból álló fogkrém létrehozása két módon oldható meg. Az egyik lehetőség, hogy a tubus (vagy flakon) a színeknek megfelelő számú rekeszre van osztva hosszában. Ilyenkor azonban igen gyakori, hogy a színek nem egyenletesen keverednek, a fogkrém esztétikailag nem lesz tökéletes.

A másik lehetőség, hogy a teljesen átlagos (osztatlan, preparálatlan) tubusba már eleve csíkosan kerül be a fogkrém. A tubust egy olyan speciális eszközzel töltik meg, ami a kívánt arányban és elrendezésben tartalmazza az egyes komponenseket. Úgy lehet elképzelni, mint egy meghámozott citrom végét, ahol a gerezdeknek megfelelően a különböző színű paszták kivezető nyílásai vannak. Ezt a szerkezetet letolják egészen a tubus aljára, és miközben a krémeket kinyomják, a szerkezetet felfelé mozgatják. Így a megfelelő mintázat alakul ki, és a különböző komponensek sűrűségük miatt nem keverednek össze.

A felszíni csíkolatot mutató fogkrémek más eljárással készülnek. Ezeknél a tubus végén (ahol a fogkrém kijön) van egy külön kis rekesz, amely a színes komponenst tartalmazza. A töltés folyamán először ez az anyag kerül a tubusba, majd erre töltik rá a fehér pasztát.

A tubus csőrénél apró lyukakon jön ki ez a színes anyag – a lyukakat bárki észreveheti, ha bekukkant. A folyadékok összenyomhatatlansága miatt, ha bárhol megnyomjuk a tubust, a fehér paszta megindul kifelé, és eközben nyomást gyakorol a színes lére, ami a kis lyukakon keresztül egyenletesen kenődik a „fő csík” felszínére.