"Mitől alakul ki? Hogyan hat a fogakra? Mit lehet tenni ellene?"


Az éjszakai fogcsikorgatás, orvosi nevén bruxizmus, átmenetileg szinte minden felnőttnél előfordul. Mintegy 5-20 százalékuknál rendszeressé válik, míg gyermekeknél 15 százalék az előfordulási arány.

Pontos kóroka nem tisztázott. Gyermekeknél gyakran alakul ki a fogváltás idején, amikor a különböző fogak helyzete és mérete eltérő, újszerű, és a fogcsikorgatás révén próbálják megszokni az új állapotokat. Ilyenkor a gyerekek jellemzően nappal is csikorgatják a fogaikat, a szülők számára azonban főleg éjszaka válik észrevehetővé, zavaróvá. Gyerekkorban megfázások, felső légúti fertőzések kapcsán is kialakulhat bruxizmus, eddig ismeretlen mechanizmussal.

Felnőttkorban (bár ez gyermekeknél is jelen lehet) elsősorban a stressz, a felgyülemlett feszültség áll a fogcsikorgatás hátterében. Jellemzően gyakrabban alakul ki bruxizmus a túlságosan erős önkontroll alatt álló, nagyon precíz illetve agresszív természetű embereknél.

Mit okozhat?

A fogcsikorgatás néha hatalmas terhelést ró a fogazatra és a környező szervekre. Kimutatták, hogy míg a normál rágás során a harapás ereje mintegy 5 kilopondot tesz ki, és forszírozott, akaratlagos erős harapás esetén ez az érték 7 kilopondra emelkedik, addig éjszakai fogcsikorgatás esetén akár 25 kilopond erőkifejtés is terhelheti a fogsort. Ilyenkor egyaránt hat egy függőleges és egy vízszintes irányú erő is.

A bruxizmus hatására bekövetkezhet a fogak és a fogtömések törése, a zománc sérülése, és ezáltal érzékenyebbé válása valamint a fogíny károsodása. Jellemző, hogy a fogcsikorgató napközben arc- illetve állkapocsfájdalmat érez, nem ritka a fejfájás sem. A partnert sokszor zavarja a csikorgatással járó kellemetlen hangjelenség.

A bruxizmus kezelése

A tünetek enyhítésére és a károsodások kialakulásának megelőzésére a fogorvosok ún. sínezést alkalmaznak, amikor egy patkó formájú műanyag szerkezetet helyeznek az egyik – általában a felső – fogsorra, ez mechanikailag csökkenti a szövődmények esélyét.

A gyógyszerek közül nem szteroid gyulladáscsökkentőket alkalmaznak a fájdalom csillapítására – ez szintén csak a tüneteket enyhíti. Oki terápiára az orvos felírhat izomlazítókat, nyugtatókat, altatókat, szorongásoldókat.

Különböző fizikoterápiás eljárásokkal, ultrahang-kezeléssel, elektromos idegingerléssel, elektromiográfiás visszacsatolási módszerrel, nyújtókezelésekkel, masszázzsal is sokszor eredményt lehet elérni.

A legnagyobb mértékű enyhülést azonban a pszichére ható módszerek hozzák. A viselkedésterápia, a hipnózis és az autogén tréning egyaránt sikeresnek bizonyultak a fogcsikorgatás oldásában.