Várhatóan február végéig látható a Nemzeti Múzeum kiállításán az a rejtélyes aranygyűrű, amely idén januárban került a közgyűjtemény birtokába. Az ékszer Könyves Kálmáné lehetett, de esetleges arámi vagy gót vonatkozásait is vizsgálják.


Az 1800-as évek végén az Esterházy-család szarvkői uradalmában (a Sopron melletti település, ma Ausztriához tartozik) egy különös lelet látott napvilágot: egy aranygyűrű, mely az uradalom intézőjéhez, Ernst Sedlmayrhez került. A gyűrű az 1900-as évek elején már megfordult a Magyar Nemzeti Múzeumban, amelyet azóta többször is ismertettek, miközben hitbizományként a család legidősebb férfitagja birtokában maradt, többnyire kívül a mai Magyarország területén – minderről a Nemzeti Múzeum tájékoztatta a National Geographic Online-t.

Híres gyűrűbirtokosok

A gyűrű birtokosai valamennyien jeles személyiségek voltak, köztük a müncheni, majd salzburgi művészettörténeti tanszék vezetője, Hans Sedlmayr vagy a híres növénynemesítő, Kurt Sedlmayr akadémikus. Ez utóbbi gyermekei, a magyar műemlékvédelmet építészi munkásságával több évtizeden keresztül meghatározó János és testvére, a szintén növénynemesítő Tamás. Ők ketten adományozták e gyűrűt a Magyar Nemzeti Múzeumnak, mely 2005 elején került az intézmény tulajdonába. A lelet különlegessége arra indította a múzeumot, hogy a lehető legrövidebb időn belül a nagyközönségnek is bemutassa a tárgyat.

Az aranygyűrű egyike a középkori Magyarország legrejtélyesebb emlékeinek. Részben lekopott, de a XX. század elején még teljesen ép latin felirata alapján Könyves Kálmán királyunk (1095-1116) pecsétgyűrűjéről van szó: ANULUS COLOMANNI REGIS („Kálmán király gyűrűje”). A gyűrű személyes jellegét hangsúlyozza a karika belsejében található GUT GUT GUTANI TABAL felirat, melynek apotropaikus, védő jelleget tulajdonítottak villámcsapás, valamint különféle betegségek ellen, bár a szöveg egyértelmű feloldása mindmáig nem ismert, értelmezését az arámi illetve a gót nyelv alapján kísérelik meg a mai kutatók.

Kálmán király neve is olvasható a gyűrűn

Thebal-gyűrűk Európában

Ilyen, általában aranyból készült, ún. Thebal-gyűrűk a XI-XII. századi Nyugat-Európában az arisztokrácia körében közkedveltek voltak, csaknem 30 példányt ismerünk belőlük. Nálunk az egyszerűbb kivitelű mágikus gyűrűk első nagy virágkora szintén a XI-XII. század fordulója volt. A gyűrű - melynek se kezdete, se befejezése - a végtelen szimbóluma, de egyben azt a zárt teret is jelképezi, melyen belül a viselője védelmet élvez, és ahová az ártó hatalmak nem hatolhatnak be. Noha felmerültek kételyek a Kálmán-gyűrű hitelességével kapcsolatban, egyedi megformálása, sajátosságai alapján, mégis több érv támasztja alá azt, hogy egyik jelentős királyunk személyes tárgya került a Nemzeti Múzeumba.

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításával az adományozó család a gyűrűt egykor birtokló jeles tagjainak is emléket szeretne állítani, bemutatva néhány személyes tárgyukat: vázlatfüzetüket, könyveiket, okleveleiket. A gyűrű néhány magyarországi királyi, királynői gyűrű társaságában jelenik meg. Így emlékezhetnek meg a korai magyar történelem egyik kevésbé becsült, mégis kiemelkedő alakjáról, Könyves Kálmán királyról, aki épp 900 éve, 1105-ben érte el azt, hogy Dalmácia főbb városai is elismerjék királyuknak. E városoknak nagyfokú autonómiát is biztosított, s így mintegy 800 évig egybeforrva Horvátországgal és Dalmáciával, Magyarország kijárattal rendelkezett a Földközi-tengerre.