Az ókori római hagyomány szerint Kr.e. 753. április 21-én Rea Silvia alba longai királylány és Mars isten nászából született ikerpár, Romulus és Remus megalapította Rómát. Egy madárjóslatnak köszönhetően Róma első királya Romulus lett. A királyság intézménye Kr.e. 510-ig állt fenn: ekkor a nép elüldözte Tarquinus Suberbust (nevének jelentése: gőgös), a hetedik királyt.


Róma városának monda szerinti alapítói Romulus és Remus, Rea Silvia alba longai királylány és Mars isten nászából született. A fiúk gonosz nagybátyja, Amulius viszont féltve hatalmát, fogságba vetette a lányt, az ikreket, pedig vízbe dobatta. Romulus és Remus azonban nemcsak hogy nem fulladt meg, hanem a partra kisodródva egy anyafarkastól tejet is kapott. Végül egy pásztor talált rájuk, aki becsülettel felnevelte őket.

Az ókori római hagyomány szerint Kr.e. 753. április 21-én Romulus és Remus megalapította Rómát. A város létrehozása után a legfontosabb kérdés az volt, hogy a két fiú közül ki legyen Róma királya. A választást madárjóslattal döntötték el, mely szerint, aki felett a legtöbb madár repül, az lesz az uralkodó. Míg Remus felett 6 madár repült el, addig Romulusnál kétszerannyi madár jelent meg az égen. Róma első királya Romulus lett.

A mondák a római királyság korából összesen hét királyról számolnak be. Az utolsót, az etruszk származású Tarquinus Suberbust (nevének jelentése: gőgös) a nép üldözte el. Az ezzel a korral kapcsolatos mondák azonban csak kismértékben történelem-hűek. A tényleges valóságról igen keveset tudunk. Annyi viszont biztosnak látszik, hogy a szép „mesék” ellenére, Rómát egyszerű latin pásztortörzsek alapították a Kr.e. VIII. század közepén.