„Vajon a halaknak szükségük van arra, hogy igyanak? Van-e különbség az édesvízi és a tengeri halak között?”


Az élőlények számára a víz elengedhetetlen az életben maradáshoz. A növények és állatok egyaránt vizet vesznek magukhoz, ezt a folyamatot a fejlettebb állatok esetében – ha a folyamat a szájukon keresztül történik – ivásnak nevezzük.

A halaknak is szükségük van arra, hogy folyadék kerüljön a szervezetükbe, azonban az édes- és sósvízi halak között nagy különbség van a vízfelvétel tekintetében.

Első lépésként érdemes két jelenséget tisztázni. Az egyik az ozmózis, melynek lényege, hogy ha egy oldószerbe (például víz), amelyben adott koncentrációjú oldott anyag (esetünkben só) van, belehelyezünk egy eltérő koncentrációjú oldatot, melyet félig vagy teljesen áteresztő hártya vesz körül, az oldószer áramlani kezd. Az oldószer mindig a kisebb koncentrációjú helyről a nagyobb felé áramlik, hogy egyensúlyi állapot jöhessen létre. A folyadék koncentrációkülönbségnek megfelelő átáramlását a hártyán diffúziónak nevezzük.

A tengeri halak esetében a testüket körülvevő víz sókoncentrációja nagyobb, mint a szervezetüké. Ez a külső nagyobb sókoncentráció az ozmózisnak megfelelően „szívja” ki belőlük a vizet. Ezért ezeknek a halaknak muszáj inniuk, hogy a bőrükön keresztül távozó vizet pótolják. Kopoltyújukban lévő speciális sejteken keresztül eltávolítják a szervezetükbe a vízzel bevitt sót, és így teremtik meg az egyensúlyt. Ezek a halak jellemzően nem vagy alig használják a vizeletkiválasztó rendszerüket, azaz nem vagy csak keveset vizelnek.

A cápák és a ráják másként oldják meg a problémát. Kopoltyúik nem képesek kiválasztani a karbamid nevű anyagot, és ez felhalmozódik vérükben. A nagy karbamidkoncentráció miatt az ozmózisnyomás nagyobb lesz a cápák és ráják testében, mint a tengervízben, ezért a bőrükön keresztül beáramlik a víz a szervezetükbe, amit a vesén keresztül kiválasztanak, és a tengerbe ürítik.

Az édesvízi halaknál nagyon hasonló a helyzet. Mivel testük sótartalma és ezáltal ozmózisnyomása nagyobb, mint a környező sómentes vízé, bőrükön keresztül folyamatosan áramlik a víz szervezetükbe, így nincs szükségük arra, hogy a klasszikus értelemben igyanak. Nekik azt kell elkerülniük, hogy testük a folyamatosan beáramló víztől felpuffadjon, ezért aktívan használják veséjüket, és húgyúti rendszerükön keresztül szinte folyamatosan ürítik a többletfolyadékot (állandóan pisilnek).