A kutatók most először akadtak egy összetett, ősi tápláléklánc kézzelfogható maradványára. Rábukkantak ugyanis egy fosszilis cápára, amely a pusztulása előtt éppen egy halat bekebelező krokodilszerű kétéltűt nyelt le.


Régebben a tudósok az ősi fajok étrendjét tápcsatornájuk megkövült tartalmából, illetve fosszilizálódott ürülékükből igyekeztek meghatározni. Így például a kövült ürülékmaradványok vagy koprolitok fedték föl, hogy egyes dinoszauruszok füvet legeltek.

„A zsákmányállatok nagyon ritkán őrződnek meg, különösen az ősmaradványok gyomrában vagy belében” – nyilatkozta a hírügynökségeknek Jürgen Kriwet, a berlini Humboldt Egyetem paleobiológusa. Legjobb esetben egyetlen áldozat vagy esetleg több azonos fajú egyed maradványait találják meg a kutatók.

Kriwet és munkatársai véletlenül akadtak rá a cápa új ősmaradványára az egyik múzeum gyűjteményében. A rendkívüli részletgazdaságban, jó állapotban megőrződött maradvány kora nagyjából 290 millió év, vagyis a dinoszauruszok színre lépése előttről származik.

A mintegy 50 centiméter hosszú édesvízi cápa a késő perm időszakban élt, amikor a délnyugat-németországi Saar-Nahe-medencét rövid életű tavacskák pettyezték. A cápa hasában az ún. Temnospondyli csoportba tartozó két fiatal, 20–25 centiméteres kétéltű volt.

„A Temnospondyli tagjai krokodilszerűek voltak” – nyilatkozta Kriwet. – „A cápa gyomrában talált példányok még lárvák voltak. A kifejlett példányok akár egy méteresre is megnőhettek, sőt talán még hosszabbra is, és ugyanaz volt a szerepük, mint amelyet a mai krokodilok töltenek be a tavakban.”

A kutató hozzáfűzte, hogy a perm idején még nem éltek krokodilok, azok sokkal később alakultak ki, és a Temnospondyli csoport eltűnése valószínűleg összefügg a krokodilok megjelenésével.

A német tudósok fölfedezésében az a legizgalmasabb, hogy az egyik kétéltűben fölismerhetők egy alig megemésztett, mintegy 10 centiméteres csontoshal maradványai. Ezek a halak kifejlett korukra 50 centiméteresre vagy még nagyobbra is megnőttek.


A figyelemre méltó ősmaradvány-együttes új fényt vet az ősi világ táplálkozási szokásaira. Például egyetlen más kihalt vagy ma élő cápáról sem ismert, hogy kétéltűeket fogyasztott volna. A további kutatások földeríthetik az ősi táplálékhálózatokat, és rávilágíthatnak, hogyan alakultak ki a vízi rendszerek mai táplálékhálói.