Egy amerikai kutatás igazolta, hogy a megrázó, traumatikus élményeiket könnyen, szorongásmentesen feldolgozó embereknek fejlettebb egy adott agykéregterülete, és ez képalkotó eljárással kimutatható.


A Massachusetts General Hospital pszichiáterei 14 egészséges önkéntes bevonásával végeztek vizsgálatot. Az alanyoknak digitális képeket mutattak, melyek berendezett szobákat ábrázoltak. Amikor a képeken színes lámpák gyúltak fel, az önkéntesek áramütést kaptak, aminek mértéke saját korábbi megítélésük szerint „nagyon kellemetlen, de nem fájdalmas” volt. A kísérlet e félelem-kondicionáló részében mérték a bőr nyirkosságának mértékét és a lecsöppenő verejték mennyiségét.

A vizsgálat második felében úgynevezett félelem-kioltást végeztek. Ennek során hasonló képeket mutattak, a képek egy részén égtek a lámpák, de ez esetben áramütést már nem alkalmaztak. Továbbra is mérték a verejtékezés mértékét, valamint MRI felvételt készítettek az alanyok agyáról.

Megállapították, hogy azok, akik a kioltási szakaszban jelentősen kisebb mértékben verejtékeztek, mint a félelem-kondicionálás során, agyuk szerkezetében is eltértek azoktól, akik jobban szorongtak. A kevésbé szorongók agyának elülső részén az úgynevezett ventrális-mediális prefrontalis kéregterület (vmPFC) kifejezetten vastagabb volt, mint izgulósabb társaik esetében.

Scott Rauch, a vizsgálat egyik társszerzője szerint ez az ismeret esetleg a későbbiekben felhasználható lehet a nagy lélekjelenlétet igénylő szakmák felvételi szűrésében. Így például a hivatásos katonák, tűzoltók, rendőrök, stb. előzetes válogatása során előnyben részesülhetnének a vastagabb vmPFC-vel rendelkezők, míg az alkatilag kimutathatóan szorongóbbaknak felkínálhatnának valamilyen kevésbé stresszes munkakört.