A Mexikóváros közelében lévő, egyik legismertebb latin-amerikai keresztény központ alatt, régészek ókori piramisok maradványaira bukkantak. A Kr.u. 5. században épült piramisok feltárása az egymásra épülő kultúrák miatt nehézkes.


Mexikóvárostól alig harminc kilométerre kétségkívül a keresztény és a korai latin-amerikai civilizáció legérdekesebb helye található. Iztapalapa város lakói a teotichuacán kultúra egyik legrégebbi emléke mellett, igen büszkék, a miden év húsvétján milliókat vonzó ünnepségükre is. Az egyik leghíresebb latin-amerikai keresztény zarándokhelyre, amely Krisztus halálára és feltámadására emlékeztet, az amerikai kontinens minden tájáról érkeznek hívők. Az ünnepség központi elemeként, a hegyoldalban felállított keresztekhez zarándokolva egy kiválasztott művész segítségével megelevenítik Krisztus szenvedéseit.

Piramis az 5. századból

1833 óta minden évben újból eljátsszák Krisztus utolsó útját és keresztre feszítését. Iztapalapa lakói a 19. század elején egy pestisjárványtól való megmenekülésükért hálából kezdték el megszervezni ezt az ünnepséget. A 20. század második felére azonban a megemlékezés kinőtte a település kereteit. Százezrek vándoroltak a Mexikóváros közelében található településre, hogy részt vegyenek az ünnepségeken.

Egy régészcsoport felfedezése szerint azonban Iztapalapa lakói nemcsak keresztény ünnepükre lehetnek büszkék immár: Jesus Sanchez, a régészcsoport vezetője az AP hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy a keresztény zarándokhegyen álló templom alatt pre-hispán kultúra nyomaira bukkantak. Méghozzá nem is akármilyen nyomokra: egy hatalmas piramis maradványait tárták fel nemrégiben a helyszínen. A piramist valamikor a Kr.u. 5. században építhették, és az egyik legnagyobb piramisnak számított akkoriban a maga 150 méteres széles alapzatával.

Átmenetileg visszatemetik

A régészek a húsvéti ünnepségek idejére, mindenképpen visszatemetik a most feltárt romokat, mivel attól tartanak, hogy a hatalmas tömeg akaratlanul is kárt tenne a frissen feltárt építményben. A kultúrák ilyen találkozása ugyanakkor nem meglepő Latin-Amerikában: a spanyol hódítók nem ritkán, szándékosan a korábbi kultuszhelyek fölé emelték katolikus templomaikat, részben ezzel is kényszerítve a helyi lakosságot a keresztény hitre való áttérésre. A korábbi ellentéteket persze ma már feloldották: Sanchez szerint mindkét kultúra a mai latin-amerikai kultúra szerves részét képezi, a helyiek mindkettőre büszkék.

Az Iztapalapa település közelében felfedezett piramis fölé ráadásul minden valószínűség szerint csak véletlenül került keresztény templom. Mindkét kultúra egymástól függetlenül találta előnyösnek a domboldalba felépített szent helyet. A pre-hispán teotichuacán civilizáció valamikor Kr.u. 800 körül halhatott ki, örökébe a maja és azték kultúrák léptek, amelyek minden bizonnyal sokat tanultak az előző kultúrától.

Hatalmas város bukkan elő

A piramis egyik jellegzetessége, hogy nem a sík völgyben épült, hanem tulajdonképpen egy domboldalból vájták ki. A piramis körüli város hatalmasnak számított a maga idejében, hiszen egyes becslések szerint London 1500-as évekbeli kiterjedését is elérhette a maga 30 négyzetkilométerével és 125 ezer fős lakosságával. A város gyors hanyatlásának okát már eddig is sokan kutatták, de a válasz egyelőre várat magára.

Egyesek szerint a toltékok fosztották ki, és égették fel valamikor Kr.u. 8. század elején, ám a legújabb leletek arra utalnak, hogy csak a társadalmi elit házait égették fel, a szegénynegyedek tulajdonképpen épen maradtak. Ez utóbbi arra utalna, hogy valamilyen belső lázadás okozta végül a kultúra vesztét, de pontos bizonyíték erre sincsen. A mostani feltárások Sanchez reményei szerint abban is segítségünkre lehetnek, hogy megtudjuk, mi is történt valójában Kr.u. 800 körül.