NDK-múzeumot avattak Berlinben. A freiburgi Peter Kenzelmann ötlete volt, hogy érdekes lenne bemutatni, hogyan élték mindennapjaikat a keletnémetek, és hogy ezek a mindennapok nemcsak a titkosrendőrségi zaklatásokat jelentették.


A múzeumban bemutatott tárgyakat abból a több ezerből válogatta ki, amelyeket a volt NDK-állampolgárok internetes és a lapokban megjelentetett felhívására juttattak el hozzá. A látogató témák szerint csoportosítva idézheti fel a múltat: család, szabadidő, iskola. Természetesen szerepel a mitikus Trabant, amelyre évekig várni kellett. "Diktatúra volt, de ez nem jelenti azt, hogy az embereket nem érdekelte a divat, a zene, vagy hogy ne mentek vakációzni" - nyilatkozta az ötletgazda.

Láthatók régi telefonok, ruhák, használati tárgyak, mint kenyérpirító, gőzvasaló, hajszárító, különböző, akkoriban fogyasztott élelmiszerek dobozai, mint például a népszerű Mocca-Mix névre hallgató, melegvízben oldódó kávéé. Akit érdekel, filmeket nézhet úttörőtáborokról, május 1-i felvonulásokról.

Egy, a legapróbb részleteiben rekonstruált nappaliban, hogy minden korhű legyen, még "poloskát" is beépítettek. Néhány méterre a szobától, egy sötét sarokban, Erich Honecker egykori pártvezető képe alatt elhelyeztek el egy kis lehallgató készüléket, amelyen keresztül tisztán lehet hallani, amit a szobában tartózkodók mondanak.

A múzeumban érezhető némi nosztalgia-hangulat, mint amilyen áthatotta a nagy nemzetközi sikert aratott Goodbye, Lenin című filmet is.

A németek véleménye megoszlik. A Deutches Historisches Museum szóvivője például úgy vélekedik, hogy "a kommunista rendszer haszonelvű rekonstrukciója megszépíti a múltat. Nincs szüksége rá". Kenzelmann azonban kijelentette, hogy nem akarják visszasírni azokat az időket, a kiállítás csak arra akar emlékeztetni, hogy "a mindennapi életnek voltak boldog pillanatai is."
..