A nemrégiben felfedezett tizedik bolygónak - úgy tűnik - több „testvére” is van, s ezek megismerésével Naprendszerünk keletkezésének titkaiba is bepillanthatnak a tudósok, akiknek azonban alighanem át kell gondolniuk, hogy mit is tartanak igazából bolygónak...


A legutolsó bejelentések szerint az úgynevezett tizedik bolygó, amelyet nem hivatalosan Xenának kereszteltek el, s amelynek egyelőre hivatalosan csak a 2003 UB313 nevet adták, tehát ez a tizedik bolygó körülbelül 4300 kilométer átmérőjű, vagyis negyedével nagyobb a Plútónál.

Húsvéti Nyuszi és Télapó

A Xena a Földnél 97-szer messzebb kering a Nap körül. Két másik, a Plútóhoz hasonló nagyságú égitest most csatlakozott a Xenához. Az egyiket angolul Santának (a Santa Clausból rövidült elnevezése a Télapónak, illetve a Mikulásnak) nevezik félhivatalosan, a másikat pedig Easterbunny-nak, vagyis Húsvéti Nyuszinak. Hivatalosan persze nem így hívják őket: az egyik jele a csillagos égbolton 2003 EL61, a másiké pedig 2005 FY9.

Mindhárom most felfedezett égitest pályája különbözik Naprendszerünk legtöbb bolygójáétól. Pályájuk síkja eltér például a Földétől, így hol „följebb”, hol pedig „lejjebb” találhatóak bolygónk és a Nap síkjához képest. Mindhárom új bolygót egyébként a kaliforniai Samuel Oschin Teleszkóppal fedezték fel a Palomar Obszervatóriumban.

Ami a Santát és az Easterbunny-t illeti, mindkettő valamivel kisebb a Plútónál – közölte Mike Brown, a kaliforniai műszaki egyetem, a California Institute of Technology kutatója. A két égitest a Földnél 52-szer messzebb kering a Nap körül.

A legfurcsább égitest

A legfurcsább ezen újabb égitestek közül a Santa, amely egy rövid és vastag szivarhoz hasonló alakot vett fel. Szélessége nagyjából a Plútóéhoz hasonlítható, s minden négy órában vet egy bukfencet, vagyis átfordul magán. Még érdekesebb, hogy van egy apró holdja, amelyet nem hivatalosan Rudolfnak kereszteltek el, amely 49 naponta tesz egy fordulatot a Télapó körül.

„Bolond egy égitest ez a Santa” – magyarázta Brown. Bolond, de hasznos! A bukfencezés és a holdacska jelenléte a tudósok számára mind-mind segítséget jelent, hogy meghatározhassák az égitest tömegét és sűrűségét. Így például a Santa sűrűsége a sziklákéhoz hasonló, ami meglepte a tudósokat, hiszen inkább vízjéghez hasonló sűrűségre számítottak korábban.

Az, hogy a Télapó kőzetekből áll, és nem vízjégből, illetve, hogy pályája különleges, arra utal: az égitest egykor valamilyen külső bolygó építőeleme volt. Ez az (ős)bolygó még a hagyományos Nap körüli pályán mozoghatott, amikor a Naprendszer még sokkal fiatalabb volt.

Hány bolygó van Naprendszerben?

Ám a hatalmas ősbolygók korai, kifelé irányuló mozgása a kisebb, külső ősbolygók darabjait csúzliszerűen kilökték az űrbe, így alakulhatott ki a bolygótöredékek mostani furcsa pályája – erről már Hal Levison, a coloradói Southwest Kutatóintézet szakértője beszélt egy, az angliai, Cambridge-ben zajló csillagászati konferencián. Éppen ezt a folyamatot próbálják most modellezni Levisonék. Szerinte egyébként más hatások, például a Naprendszerünk keletkezésekor még ezekhez a bolygókhoz sokkal közelebbi más csillagok tömegvonzása is hathatott a Santára, illetve az Easterbunnyra és a Xenára.

Az mindenesetre már most látszik, hogy a bolygó kifejezést a csillagászoknak újra kell gondolniuk. Levison szerint az, hogy valamilyen égitestet bolygónak tekintünk-e, az nem tudományos, hanem inkább kulturális kérdés immár. Amíg a Plútó volt a legnagyobb égitest az úgynevezett Kuiper-övben, addig mindig lehetett azzal érvelni, hogy ez valamilyen különös képződmény. A távoli aszteroida-övezeten belül azonban most már egyre több és nagyobb „bolygót” fedeznek fel, így már nem lehet a Plútót olyannyira különösnek tartani. A Xena méterei alapján vagy a tizedik bolygónak számít, vagy pedig sem a Xena, sem a Plútó nem tartozik a planéták közé, és akkor csak nyolc bolygó létezik a Naprendszerünkben – jegyezte meg Brown.