Aki a strandolás mellett némi kalandra is vágyik a Balaton mellett, azok számára ideális kirándulóhely lehet a héten megnyílt balatonedericsi Csodabogyós-barlang. Ha többre vágyik egy kivilágított, kilépcsőzött barlangtúránál – itt megkaphatja!


A Csodabogyós megnyitásával egy újabb lehetőség kínálkozik a hazai kaland- és barlangturizmusra. Így azok, akik egy életre nem szeretnék elkötelezni magukat a professzionális barlangászat mellett, de szívesen belekóstolnának e földalatti élet rejtelmeibe (tegyük hozzá minimális kockázattal, ugyanis biztonságosan kiépített barlangról van szó), most már a balatonedericsi barlang szakmai vezetőkkel kísért túráira is benevezhetnek.

A barlangot 1990-ben fedezték fel, és azóta is folyamatos feltáró munka alatt áll. A cseppkövekben gazdag, látványos részeket mostantól már a nagyközönség is megtekintheti.

„A barlang felfedezése óta igen sok megkeresést kapott a terület és a barlang kezelője, a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság. Sokan szerették volna látni az ország hetedik, egyben a Dunántúl harmadik leghosszabb barlangját” – tudtuk meg Korbély Barnabástól, a nemzeti park igazgatóság barlangtani és geológiai felügyelőjétől.

Az eddig feltárt szakasz több mint ötezer méter

A Csodabogyós kiépítése csak mostanra valósult meg olyan mértékben, hogy lehetővé váljon a biztonságos kalandturizmus számára. A barlang az eddig feltárások eredményeképpen 5200 méter hosszú és 121 méter mély, de valószínűleg a jövőben még tartogat meglepetéseket, pontosabban kilométereket a barlangkutatók számára.

A barlang nagyközönség számára történő megnyitása egyben része az igazgatóság Bakony-Balaton Geopark projektjének, melynek keretében minél szélesebb körű, sokrétű programmal szeretnének az érdeklődők elé állni, megmutatva a terület (élettelen) természeti értékeinek sokféleségét.

A túra a Balatonederics határában lévő Afrika Múzeum fölötti bázisról indul. A kiindulóponthoz azoknak is érdemes ellátogatniuk, akik „csak” egy nem mindennapi látványban szeretnének gyönyörködni, káprázatás rálátás nyílik ugyanis a Tapolcai-medence bazalt tanúhegyeire.


A túrák csúcspontja a Függőkert

A Csodabogyósban kétféle túra közül választhatunk, az egyik egy másfél-két órás ún. alap túra, a másik pedig közel négy órás ún. extrém túra. A túrák során a barlang feltárt részének csak töredékét lehet bejárni: az alaptúrán mintegy négyszáz, az extrém túrán kilencszáz méteres szakaszt. Mindkét túra során számos geológiai formációval (hasadékokkal, vetődésekkel, illetve cseppkőképződményekkel) találkozhatunk. A túra legmélyebb pontja mintegy hetven méteren van. A résztvevőknek a szervezők teljes felszerelést – overál, sisak, lámpa – biztosítanak.

A bázisról mintegy fél órás sétával - amely egy darabig a Pele-apó tanösvényen halad – érünk el a barlang bejáratához. Miután több létrán leereszkedünk a mélybe, a két túra útvonala szétválik. Míg az alaptúra nevéből is adódóan könnyebb, kevesebb csúszás-mászással jár, az extrém túra egyes szakaszokon igencsak próbára teszi az ember erejét, és nem utolsó sorban kreativitását. Mint például, amikor méretünkhöz képest fele akkora hasadékon próbáljuk át passzírozni magunkat. A kreativitás azonban nem ismer határokat, meglepő módon néha úgy tűnt, hogy egyesek fejjel lefelé könnyebben közlekednek.


A nehezebb szakaszokon létrák, kötelek és beépített vasak segítik a haladást, nem is beszélve a segítőkész barlangász kísérőkről. Mindkét túra érinti a Függőkert nevű, cseppkövekben gazdag termet. Bár az út során több járat falát is borítják kisebb-nagyobb cseppkőképződmények, a Függőkert mennyezetén lévő cseppkőzászlók, valamint az álló (sztalagmitok) és függő (sztalaktitok) cseppkövek közeli látványa – bár méretét tekintve nem vetekszik az Aggtelekivel - egyfajta jutalomfalatnak is felfogható.

Innen már csak néhány létra, és mintegy fél órás hason csúszás-kúszás, kapaszkodás tíz körömmel, és már kint is vagyunk a napfényen, ahol bódító fokhagyma illat fogad – még virágzik a medvehagyma.

A Keszthelyi-hegység gazdag növény és állatvilágnak nyújt otthont

A bejáratnál a barlang névadójának, a védett szúrós csodabogyónak több példányát is láthatjuk. A piros bogyós terméséről könnyen felismerhető örökzöld cserjével hazánkban leginkább a Dél-Dunántúlon találkozhatunk; a Keszthelyi-hegység a faj elterjedésének északi határa.

A változatos kőzettani felépítésű hegység fő tömegét a triász dolomit alkotja; mészkő csak kisebb kiterjedésben található, viszont a Csodabogyós-barlang ez utóbbiban, az ún. Edericsi Mészkő Formációban alkult ki. A karsztos kőzet mellett a Tátika- valamint a Kovácsi-hegy bazalttömege tovább gazdagítja a hegység geomorfológiáját.

A különböző alapkőzet, és az azon kialakult felszíni formák igen változatos növényvilágnak adnak otthont. A szubmediterrán lejtős sztyeprétek és elegyes karsztbokorerdők, valamint a szurdokvölgyekben megtalálható jégkorszaki reliktumok mintegy nyolcvan védett és fokozottan védett növényt foglalnak magukban. Többek között található itt számos orchidea-féle, nőszirom és árvalányhaj is.

Az állatvilágon belül különösen a gerinctelen fauna gazdag, de a Csodabogyós-barlang kapcsán feltétlenül említést érdemel a denevér is. A barlang ugyanis nagyszámú denevérpopuláció (kis patkósorrú denevér, korai denevér, a fehértorkú denevér) nászhelye. Védelmük érdekében a barlang bejáratát is úgy alakították ki, hogy a denevérek akadálytalanul mozoghassanak. Augusztus végétől október végéig, a nász idején kevesebb túrát indítanak, hogy a szürkületkor aktívvá váló denevérek számára biztosítsák a zavartalan ki-be járást.

Kapcsolódó oldal:
A Csodabogyós-barlang honlapja