1614. május 16-án Bethlen Gábor erdélyi fejedelem az erdélyi boszorkányper egyik vádlottjának, Imreffiné Iffju Katának kegyelemlevelet adott, azzal a feltétellel, hogy az nyomban elhagyja Erdélyt és sohasem tér oda vissza.

Hans Baldung: Két boszorka

A boszorkányok személyét mindig is sötétárnyú titokzatosság és rettegés vette körül. Az emberek féltek tőlük és gyűlölték őket, ugyanakkor egyfajta csodálattal is adóztak feléjük. A középkorban a papság szemében a leggyűlöletesebb ellenségek voltak ők.

Kulcsár Zsuzsa az „Inkvizíció és boszorkányperek” című könyvében a következőket olvashatjuk: „Az ördög hívei - tanították a papok - varázslással kincsekre és már előnyökre tehetnek szert, szerelmet kelthetnek vagy gyűlöletet szíthatnak, betegséget, nyomorúságot, sőt halált is okozhatnak. Arra is képesek, hogy megkössék a férfit, azaz elvegyék férfiúi erejét és meddővé teggyék az asszonyokat”.

A középkorban a boszorkányokat a gonosz démonokkal azonosították. Európában a boszorkányperek a 16-17. században szaporodtak meg, ami elsősorban arra vezethető vissza, hogy az egyház és a világi hatalom ekkor kezdett el tüzetesebben foglalkozni a boszorkányság kérdésével és üldözésével. Magyarországon és Erdélyben ez évszázados csúszással, a 17-18. században jelentkezett.

Erdélyben a legismertebb perek a 17. században, Bethlen Gábor fejedelemsége idején zajlottak le. Az 1614-es perben a vádlottakkal, Török Katával és Imreffiné Iffju Katával szemben februárban kezdődött meg az eljárás. A perbefogottakat erkölcstelenséggel, Báthory Gáborral folytatott vérfertőző fajtalankodással és az ördöggel való cimborálással vádolták meg. A szebeni bíróság a két, - erdélyi viszonylatban igencsak vagyonos -, fehérszemély ellen számtalan terhelő tanúvallomást gyűjtött, melyeknek többsége, mint utóbb kiderült, hamis vádakra alapozódott.

A bíróság a per végén a vádlottakat távollétükben ugyan halálra ítélte, de az ítélet végrehajtására sohasem került sor. A fejedelem a volt erdélyi kancellár feleségét, Imreffinét 1614. május 16-án kegyelemben részesítette, azzal a feltétellel, ha az asszony nyomban elhagyja Erdélyt és sohasem tér oda vissza. Hasonló szerencsével járt Török Kata is.