Milyen érdekességek figyelhetők meg az állatvilágban az alvás terén?


Az állatvilágon belül az alvási szokások és az alvásigény nagy eltéréseket mutat. Ahhoz, hogy alvásról lehessen beszélni egyáltalán, kell, hogy az adott élőlény aggyal rendelkezzen. Így az alacsonyabb rendű állatok nem alszanak. A puhatestűeknél már megfigyelhető valamilyen napszaki ritmus, éjszaka máshogyan viselkednek, mint nappal, a rovaroknál is előfordul, hogy hosszú időn keresztül mozdulatlanul pihennek, azonban e tevékenységek egyike sem nevezhető még alvásnak.

Álljon itt a legtöbbet alvó állatok toplistája:

Koala: 20 óra

Denevér 20 óra

Lajhár 20 óra

Tatu és oposszum: 19 óra

Piton: 18 óra

Az ember csecsemőként igen előkelő helyet foglal el ezen a listán: napi átlagosan 16 órás alvásigényével körülbelül a bagolymajom és az aranyhörcsög között foglal helyet.

A legkevesebbet alvó állatok a következők:

Szarvasmarhafélék: 4 óra

Elefánt: 3-4 óra

Juh: 3-4 óra

Szamár és ló: 3 óra

Zsiráf: 2 óra

Az idős emberek alvásigénye átlagosan napi 5,5 óra. Az élővilágban egyedülálló az ember napi alvásigényének ilyen nagy változása az élet folyamán.

Természetesen az egyes állatfélék esetében a különböző fajok alvásigénye eltérő, így a fenti felsorolás pusztán jelzi a tendenciákat az állatok különböző csoportjain belül.

Fekve vagy állva?

A zsiráfokkal kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy vajon lefekszenek-e vagy állva alszanak. Megfigyelték, hogy lefekszenek ugyan, de ily módon csak egy-két percig alszanak, majd felébrednek. Napi két órás alvásuk zömét állva töltik, miközben fülük ügyel minden zajra, és egyik szemük a környéket figyeli. A zsiráf azonban így sem alszik néhány percnél többet egyszerre.

Érthető ez, ha figyelembe vesszük azt a biológiai alapszabályt, hogy minél inkább biztonságban van egy állat, annál többet alszik. A nagyragadozók ezért kifejezetten sokat lustálkodnak, csakúgy mint azok a növényevők, rágcsálók, amelyek valóban biztonságosan el tudnak bújni például egy fán vagy földbe vájt üregben. A zsiráfnak és az elefántnak nincs erre lehetősége, hiszen számos nagymacska vadászik rájuk, és méreteikből kifolyólag elbújni sem igen tudnak.

Úszva

Egy másik érdekes alvástípus az, amikor az állatnak csak egyik agyféltekéje alszik, míg a másik biztosítja számára az életben maradáshoz szükséges éberséget. A legismertebb a palackorrú delfin ilyetén alvása. Az alvó agyfélteke oldalán az állat szeme csukva van, a másikon nyitva. A delfin mechanikusan körözve úszkál. Harminc-negyven percenként megcserélődik a két agyfélteke működése, amelyik ébren volt, az alszik el, és viszont.

Az északi medvefókákra ugyanez jellemző, azonban náluk a légzéshez elengedhetetlen ez a fajta félálom. A medvefóka az oldalán alszik, és mellső uszonyaival folyamatosan evez, hogy orrlyukait a víz felszíne felett tartsa. Egy idő után másik oldalára fordulva a másik agyféltekének is lehetősége nyílik a pihenésre. Hasonló alvásmintázatot produkál még többek között a tőkés réce, a virginiai fürj és a kékhasú gyík is.

Láthatjuk, hogy a legtöbbet alvó állat megnevezése nem olyan bonyolult, a legálmatlanabbat azonban nehezebb definiálni. Hiszen van, amelyik egyáltalán nem alszik, van, amelyik csak félig alszik, és olyan is van, amelyik percenként felriad.