Valóban gúnynév-e az eszkimó, és ha igen miért, és mit célszerű használni helyette?


Maga az eszkimó szó nem eszkimó eredetű. Feltehetően a Kelet-Kanadában szomszédságukban élő Algonquin indiánoktól származik, akik állatbőr ruhát hordó vadászó-halászó szomszédjaikat illették e névvel, amelynek jelentése „nyers húst evő”.

A kifejezést átvették az európai felfedezők is, akik a Bering-szoros szibériai oldalától a Grönlandig terjedő területeken (Szibéria, Alaszka, Észak-Kanada, Grönland), a Jeges-tenger mentén élőket összefoglalóan eszkimónak hívták. (A ma élő, körülbelül 90 ezer eszkimó jelentős hányada az északi sarkkörtől délre él.)

Minden etnikumot megillet azonban a tisztelet, hogy ne a külvilág által ráragasztott, hanem a saját maguk által használt elnevezéssel beszéljen róla a világ. A Nyugat-Alaszka, Kanada és Grönland területén élők például jobban kedvelik, ha Inuit-nak nevezik őket, a szó jelentése „emberek”. A nyelvüket inuktitut -nak nevezik.

A Kelet-Alaszkában illetve Szibériában élőket azonban jobban zavarja, ha inuitoknak nevezik őket, mint ha eszkimóknak. Ők ugyanis nem az inuktitut nyelvet, hanem a yupik nyelvet beszélik. A yupik nyelv természetesen közeli rokonságban áll az inuitok nyelvével, kultúrájukban is számos hasonlóság fedezhető fel, ennek ellenére nyilvánvalóan nem örülnek, ha „leinuitozzák” őket. Az eszkimó kifejezés tehát annyiban szerencsés, hogy mint az inuitokat, mind a yupikat beleértjük.

A „nyers húst evők” elnevezés egyébként nagyon találó, hiszen a tradicionális eszkimó étrend döntően húsból és halból állt, a C-vitamin forrásként szolgáló gyümölcsök, zöldségek és az egyéb szénhidrátok csupán a napi kalóriabevitel csekély százalékát tették ki. Ennek ellenére nem lettek skorbutosak, aminek oka, hogy a húst nyersen vagy csak minimálisan megfőzött formában fogyasztották, így nagymennyiségű vitaminhoz juthattak – köztudott, hogy főzés során megsemmisülnek a vitaminok.

Az a trend, hogy minden etnikumot az általa használt néven nevezzünk, a nyugati kultúrákban évtizedek óta terjed. A folyamat első lépéseként az USA-ban élő négereket először feketéknek, később afrikai-amerikaiaknak nevezték. Ugyancsak e folyamat eredménye, hogy a cigányokat ma már világszerte romának nevezzük, a Skandináv-félsziget északi részén élő lappokat pedig számiknak.

Ez az elv azonban egyelőre csak a nyugati kultúrákban elterjedt, az eszkimók például a francia kanadaiakat „Uiuinaat”-nak nevezik, amely a francia igenből, az „oui”-ból származik.

Kapcsolódó cikkünk:

Miért nem skorbutosak az eszkimók?