"Nagyon sok dalban lehet hallani Csaba királyfiról. Ki volt ő valójában?"


Csaba királyfi egyesek szerint csupán egy legendás alak, történészeink jelentős része nem is foglalkozik vele. Ezzel szemben mások azt vizsgálják, hogy a róla szóló dalok, illetve legendák mennyi történeti alappal rendelkeznek. Az szinte biztos, hogy a mondákban, regékben fennmaradt adatok nem pontosak, viszont valószínűnek tűnik, hogy kellett lennie egy olyan történelmi személyiségnek vagy talán egy népcsoportnak, akinek (esetleg akiknek?) a tevékenysége a Csaba királyfiról szóló legendák alapjául szolgált.

Műkedvelő magyarázatok

Dümmerth Dezső és rajta kívül néhány műkedvelő történész számos feltételezést közölnek Csaba királyfival kapcsolatban. A különböző elméletek közül most egy nyelvtudományi jellegű magyarázatot ismertetünk, majd pedig Dümmerth érvelését próbáljuk nyomon követni – amelyről hangsúlyozzuk, hogy korántsem tekinthető minden kétséget kizáróan megalapozottnak, de legalább érdekes szempontokat vet fel.

Csaba királyfiról ugyanis nagyon nehéz hiteles történelmi adatokat prezentálni, viszont nagyjából körül lehet határolni, hogy milyen körülmények között születhettek a róla szóló legendák.

A Székely Himnusz központi alakja

A királyfiról manapság leginkább a Székely Himnusz kapcsán lehet többnyire hallani. Ennek a szövegrészlete az alábbi:

„Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.”

A Székely Himnusz ugyan egy huszadik századi műdal, de az tényleg igaz, hogy Csaba legendája elsősorban a székelyeknél maradt fenn, amit sokan azzal magyaráznak, hogy a székelyek más hagyományokat őriztek meg, esetleg a magyaroktól eltérően török/kazár/bolgár/avar/hun stb. eredetűek. A székelyek eredetéről szóló vitáról, arról, hogy különböznek-e egyáltalán a magyaroktól, most nem szólunk, viszont Csaba királyfi legendája tényleg náluk élt a legerőteljesebben.

Egy nyelvtudományi hipotézis

A nyelvtudósok közül a Csaba-kérdéssel Moór Elemér is foglalkozott többek között „A magyar népnév eredetének kérdéséhez” című tanulmányában. Szerinte ugyanis a magyar név jelentése az ősmagyar szóalkotásnak megfelelően „nép”, illetve „közösség”, vagyis már igen korán köznévi jelentése is volt a „magyar” szónak. Moór ennek kapcsán hivatkozik éppen Anonymusra, akinél előfordul a „sobamogera” kifejezés, amely egy a Balkán-félszigetre vetődött magyar népcsoport nevét takarja. Ebből a nyelvtudósok szerint a „soba” egyértelműen Csabára utal.

Csabáról megemlékezik egy másik krónikásunk, Kézai is, aki már a nekünk is ismerősebben csengő „Chaba”-ként emlegeti ezt a legendás alakot. A Csaba vezérre utaló említések közé tartozik Moór Elemér szerint egy XVI. századi idézet, amelyet a humanista Aventinus írt, s aki „Schaba”-ként tünteti fel őt.

A sobamogera Anonymusnál tehát Moór Elemér szerint nem azt jelenti: Csaba magyarja, Csaba magyarjai, ahogyan, ezt korábban hitték, hanem Csaba népe. Ez tehát egészen más megvilágításba helyezheti nyelvtudományi szempontból a korábbi, Csabáról szóló legendákat. Mindez ugyanis azt jelenti, hogy a Balkánra vetődött magyarokat már nem kellett feltétlenül Csabának vezetnie ahhoz, hogy őket „sobamogerának” nevezzék, Csaba népe ugyanis akár már korábban is elneveződhetett a legendás vezérről. (Persze ez is csak egy feltételezés – amit Moór Elemér nem is fejt ki igazán, mivel őt nem a történelmi, hanem a nyelvi problémák foglalkoztatták.)

Dümmerth Dezső teóriája

De nyomozzunk tovább Csaba után, és nézzük meg, mit ír róla Dümmerth Dezső! Dümmerth szerint egyértelműen a székelyeknél maradt fenn a Csaba-monda, viszont megpróbál néhány történeti tévedést is tisztázni. Így például cáfolja, hogy Csaba Attila hun király egyik fia lett volna. Ugyanakkor azt elismeri, hogy a történeti hagyomány szerint Attila egyik fia visszament Szkítiába. (Sokan, különböző műkedvelők ettől függetlenül ma is azt állítják, hogy Csaba királyfi, Attila fiaként a hunokat vezette vissza Szkítiába, tehát valahová a sztyeppék vidékére.)

A krónikások Csaba nevével kapcsolatban ősi, népi hagyományokra hivatkoznak Dümmerth szerint, s így a szerinte már a honfoglalás előtt itt élő székelyek körében fennmaradt monda is efféle eredetű lehet. Dümmerth szerint a népi hagyomány valós magja annyi lehet, hogy Csaba talán egy hun (vagy tegyük hozzá: hunhoz hasonló) király legifjabb fia volt, aki Pannóniából görög, azaz bizánci területre távozott, s innét hiába várták vissza. Ezért olvasható a XIV. századi krónikaszövegben (alighanem Kézaira utal ekkor Dümmerth), hogy a nép között még akkor is divatban volt a szólásmondás arról, akit nem akartak többet látni: „Akkor térj haza, mikor Csaba Görögországból!” (Moór is idézi ezt, az eredeti latinból: „…vulgus adhuc loquitur in communi: Tunc redire debeas, dicunt recedenti, quando, Chaba de Grecia revertitur”.)

Bolgár kapcsolatok

Csaba királyfi (vagy király?) alakja egyéb legendákhoz is kötődik: így például a már említett – alighanem téves – feltételezés szerint Attila fia lett volna. Ez egy krónikában fennmaradt királylistán alapuló tévedés, miszerint Álmost, a Honfoglalás előtti magyar vezért Attilától eredeztették volna, és így Attila fiaként Csaba őse lett volna Álmosnak. Ha ez igaz, akkor Csaba alighanem a VII. században vagy még korábban élt – Dümmerth szerint.

Egy másik királylistával is kapcsolatba szokták hozni Csaba királyfit. Az óbolgár királylista ugyanis szintén Attilától eredezteti az óbolgár kánokat. Dümmerth szerint a bolgár és a hun uralkodók keveredése, továbbá a magyarok és bolgárok, illetve avarok együttélése, keveredése okozhatta a Csaba-legendárium összegabalyodását is. Dümmerth rendkívül bonyolult fejtegetéseiben végül arra jutott, hogy Csaba talán nem is volt más, mint Álmos vezér nagybátyja, aki egy óbolgár vezér volt, s akit Kuber néven emlegetnek a krónikák. Kuber Kovrat bolgár kán fia volt, míg Kovrat másik fia, Batbaján, aki Szkítiába visszavezette az óbolgárokat, valójában Árpád vezérünk apjának őse volt.

Így tulajdonképpen egy magyar-bolgár rokon dinasztia emlékét őrizték meg a székelyek, és így a kettős honfoglalás László Gyula által felvázolt elméletéhez is kapcsolódik a legenda, amely az avar korba, a hetedik századba vezet vissza. Ekkoriban ugyanis az avarok-bolgárok a Kárpát-medencében is együtt éltek. Az ő utódjaik lehetnek a székelyek, akik a hun királylegendákat összekeverték az óbolgár és az avar hagyományokkal, és Attila fiai helyett Kovrat fiaival cserélték ki a szereplőket.

Attila = Kovrat, Kuber = Csaba?

Így a magyar hagyomány is végül Attila és Kovrat fiainak sorsát keverte össze. Kovrat egyik fia vezette az óbolgárokat a Kárpát-medencébe, s így Dümmerth és László Gyula szerint a magyarok elődeinek első csoportja is ekkor, 677 környékén érkezett ide. A későbbi „nagy” honfoglalás szerintük tehát csak a második volt a sorban, ahogyan ezt az egyik krónikánk is megerősíti.

Dümmerth bonyolult fejtegetései közben megemlíti Zuárd, Kadosa és Csaba nevét is. Dümmerth szerint ezek az Anonymus krónikájában szereplő elnevezéseket nem is feltétlenül tulajdonnevek, hanem népies ragadványnevek, amelyek „útról letérőt”, „bolyongót”, kóborlót” jelentenek. Ezek Attila-ivadékok Anonymusnál, aki keveri Kovrat óbolgár kánt és Attilát – a korábban említetteknek megfelelően. Ha ehhez hozzátesszük a nyelvtudományi fejtegetéseket, a sobamogera, még újabb jelentést hordozhat magában: „kóborló népet”, amely talán avar-bolgár kori népességet takar, amely valahová Bizánc vagy Görögország területére vetődött a kori középkorban.

Anonymus egyébként is kedvelte a nevek összekeverését, így aligha tekinthető minden kétséget kizárónak az sem, hogy Csaba a középkori magyar Aba nemzetség őse lett volna. (Az Abák eredetéről egyébként is vita folyik, tekintették őket például egyesek a kabarok leszármazottjainak is.)

Biztosat erről a kérdésről persze nem állíthatunk, talán a következő évek, évtizedek megnyugtatóan tisztázzák a Csabáról szóló mondák hátterét. Ám az sem kizárt, hogy soha nem tudjuk meg, mi is volt az igazság a legendás királyfi körül…