Kamcsatka barna medvéi

Írta: Gleb Rajgorogyetszkij
Fényképezte: Steve Winter

A szovjet időkben még szigorúan őrizték a területet az idegenek elől, s a határvédelem a természetet is óvta. Ezzel szemben ma ezer veszedelem leselkedik a medvékre, amelyeknek trófeájáért olykor tízezer dollárt is fizetnek.

Metronómként ring a medve feje, miközben végigcammog a lejtőn az oroszországi Kamcsatka-félszigeten fekvő Gejzírek-völgyében. Egy-két hét telt el azóta, hogy felébredt téli álmából, s ma egész nap a hasát tömhette a tavasz első zsenge hajtásaival. Aztán egy bucka tetején leheveredik, busa fejét mellső mancsára hajtja, és már szunyókál is. Úgy tűnik, a hosszú tél után minden rendben van.

Pedig koránt sincs minden rendben. Sok veszély leselkedik e hatalmas állatra – Eurázsiában Kamcsatkán élnek a legnagyobb termetű barna medvék. A szovjet érában itt töltött gyerekkorom idején a hadsereg még szigorúan őrködött afelett, hogy ki tehesse be a lábát az 1200 kilométer hosszú félszigetre, és bőven jutott szövetségi pénz a vadgazdálkodásra.

Akkoriban még vagy húszezer medve kóborolt ezen a vidéken. A Szovjetunió összeomlása után azonban az addiginál is nagyobb lendülettel kutattak kőolaj és földgáz után, föllendült az aranybányászat, megjelentek a térségben a külföldi vadászok – az orvvadászat pedig megfékezhetetlenné vált. A medvék száma alaposan megcsappant, most már csupán 12 500 példányt tartanak számon. Ma már nemzetközi szervezetek is segítik az orosz vadgazdálkodási szakembereket – köztük a Vadvédelmi Társaság (WCS), amelynek biológusaként dolgozom. Ám itt, Oroszország e megszelídítetlen vidékén, ahol a helyi gazdaság romokban hever, a medvék jövője is fölöttébb bizonytalan.

Sorsuk olyan emberektől függ, akiknek az érdekei más-más módon kapcsolódnak hozzájuk. A vadászvezetőnek jövedelemforrás ez a pompás ragadozó. A kutató az orosz vadon nélkülözhetetlen részét látja a medvékben. A lazacra és értékes kaviárjára áhítozó orvhalász konkurenciának tekinti őket. A rénszarvaspásztor szemében pedig bölcs és hatalmas szomszédok.

A teljes cikket a National Geographic magazin februári számában olvashatja el.